Edit Siegfried Szabo – Tücsök lakodalom – Zoltán Kodály

Tücsök lakodalom:

Szegin legin a prücsök
készül házasodni,
Ölelgeti a legyet,
Meg akarja kérni.

Nyeli falja a kis légy
A prücsöknek száját,
A prücsök is megfogja
A kis légynek lábát.

Nagyot hërkent a hörcsög,
Vőféj akar lenni,
Mellé ugrott egy ürge,
Társa akar lenni.

Megtetszett a két vőfé
A völegényeknek,
Minnyá mondja ő néki,
Násznagyot kerejsenek!

Egy disznyó lëtt a násznagy,
Ësszekötte őköt:
,,Ö neki se ő se,
Ö nekise ő se.”

Farkas lett a mészáros,
Jó tinót levágott,
A mellett még malacot,
Ötvenet lerántott.

Róka volt a szakácsné
Az pacalt késziti,
Agár mossa ja hurkát,
A kutya meg tőti.

Hires betyár a bagoly,
Lesi a hurkáját,
Oda szalad egy vín tyúk,
Megcsipi a száját.

Gólya volt a szekundás,
Ződ béka a flótás,
Büdös bogár a brúgós,
Szunyog vót a primás.

Megvolt a szent egyesség,
Szólnak a muzsikák,
Táncba rántsa a majom,
Ez fërtelmes pujkát.

Megharagszik a tetü
Megfogja (j)a sërkét,
Nyakonvágja szegénykét,
Hujzák az esztekét.

Esszeveszett a kis légy
A dungó darázsval,
Hadakoznak e földön,
Keményen egymással.

Arra sétál a majom,
Biró akar lenni,
Úgy megcsipte a darázs,
Fel se tudott kelni.